Lábfájás, Lábdagadás
A felnőttek lábfájdalma általában a kadmiumhoz és a talliumhoz társul. A kadmium a korrodált és galvanizált csöveken átfutó csapvízben jelenik meg. A kadmium valószínűleg a galvanizáláshoz használt cink egyik szennyezőanyaga. A kadmium a véredények görcsös összehúzódását okozhatja, és ez a cigarettafüsttől csak rosszabbodhat.
A különösen fájó lábak mindig a talliummérgezésnek köszönhetőek. Nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy mennyire mérgező ez az anyag. A tallium legtöbbször a fogtömésünkben lévő amalgámból kerül a szervezetbe, így lábfájdalmak esetén, érdemes lecserélni az amalgám töméseket.
Tallium fordul elő olyan termékekben is, mint a vatta, az eldobható pelenka, fogselyem, géz, tampon, kötszerek és papírtörlők. Ezeket az anyagokat higany-kloriddal sterilizálják, melyben talliumszennyeződés van.
Szénamurva
6-7 liter vízben 10-15 csipet szénamurvát főztek fel régebben, majd ebben a forró Iében áztatták, mosogatták a fájós karokat, lábakat. A kádban áztatott lábakat száraz ruhával letakarták, gőzben tartották. Csinálták úgy is, hogy a forró, gyengén felfőzött szénamurvát felrakták, felpakolták a fájós testrészre és lekötötték, bepólyálták éjszakára.
Fehérüröm, irem
A fehérürömö száraz legelőkön, homokos talajon, folyók partján élő gyógynövény. A gyengén megfőzött, inkább megfonnyasztott leveles fehérürömöt is ráborogatták, rákötötték a megfáradt végtagokra. A falusi lakosság valamikor mindig éjjelre használta, az egyetlen pihenő idejében. Napközben legalább kétszer szükséges felrakni.
Csikorka, csikorgófű
Leginkább mocsarakban, árkokban, vizek mellett termő növény. Zsibbadó vagy reumás testrészeket, végtagokat borogattak a csikorka főzetével. A friss vagy megszárított növényből 8-10 csipetnyit 1 liter vízben főztek fel és a belemártogatott gyolccsal borogatnak, napi 3-4 alkalommal. A csikorka belsőleg mérgező, így ne használjuk.
Mezei zsurló, orsófű, orsósarok, mosófű
Nyirkos réteken, kapásokban, főleg kukoricásban, kertek és fasorok alján előforduló gyógynövény. A fájós, elfáradt lábait a mezőről hazatérő falusi ember zsurlóval felfőzött forró vízben is áztatgatta, mosogatta. 10-15 csipetnyi száraz zsurlót, 6-7 liter vízben főzzünk meg, majd lefekvés előtt használjuk. Ugyanaz a lábvíz újra felmelegítve többször is felhasználható.
Zabszalma
A zab szántóföldi növény. Régen, ha nem volt más, helyette a zabszalma vagy törmeléke, kar és lábfájásokra a zabtörek is jól gyógyított. A zabszalmából egy jókora csutakot kötöttek és 6-7 liter vízben felfőzték. Azonnal használták, mihelyt elbírta a forróságát a test. Volt olyan, aki lepedővel takarta le végtagjait, így párolta.
Fehérmályva, orvosi ziliz
Nyirkos réteken, lápos területeken, patakok, csatornák mentén és folyók ártereiben élő növény. A fehérmályva reszelt gyökeréből lábfájásokra, 10-15 csipetnyit kevés tejjel főzzünk össze. Ahogy megsűrűsödik, kenjük rá a fájós lábra, karra és gézzel kössük le. Néhány egymást követő estén át ismételjük meg a folyamatot, a hatékony gyógyulás érdekében.
Ínfű, indás ínfű, ínnyújtófű
Az ínfű, erdőkben, bokrok, cserjések alján, erdei tisztásokon, árkok partján termő növény. Régen, nyilalló végtagokra ínnyújtófű levelét is pakolták. Előtte forró vízben megpuhították, megindították benne a hatóanyagot, majd nyállal felragasztották a fájós testrészre. Leginkább éjszakára kössük fel. Az ínfű hatóanyagai: gracitoxin, glikozid, keserűanyag, graciozid glikozid, illóolaj, graciolontriterpin-származékok.
Komló
Vízpartokon, bokrok és fasorok mentén, nyirkosabb cserjésekben termő komló virágos-leveles főzetében, a nyilaló, fájó és duzzadt lábat áztatták, mosogatták, legtöbbször lefekvés előtt. 6-8 liter vízben 8-10 csipetnyi friss vagy megszárított komlót főzzünk fel. A kezelést több estén át ismételjük. A komló hatóanyagai: illóolaj, cseranyag, keserűanyag, aszparagin, enzim.

Lábfájás, lábdagadás esetén tilos:
Dohányzás és kadmium illetve talliumtól szennyezet anyagok használata, fogyasztása.





