Hímlő, Rubeola
A himlő leginkább gyerekeknél jelentkezik. 3-4 héttel a hímlő vírus fertőzését követően, árpaszemcsényi piros körülhatárolt vízhólyagok lepik el a testet. A hólyagok jóindulatúak, csupán annyi a gond velük, hogy viszketnek. Van, hogy láz is kíséri a betegséget, bár ez ritka, ilyenkor az ágyban való fekvés igen fontos.
A himlő tüneteinek enyhítésére, a kamillateás lemosás segíthet.
A rubeola, más néven a rózsahimlő, a himlőnek egy másik fajtája, mely ugyancsak gyerekkorban jelentkezik. Felnőttkorban a rózsahimlő, különösen a terhesség alatt veszélyesebb, mert súlyosan károsíthatja a magzatot. A betegség süketséget, szemproblémákat, agyi bénulást vagy szívbetegségeket okozhat. Fontos, hogy a lányok még felnőttkoruk előtt átessenek a betegségen, mivel később már védettséggel rendelkeznek a vírussal szemben.
A himlő tüneteinek jellegzetességei, a világospiros kiütések, először a homlokon és az arcon való megjelenése, majd a test további részein, végül a végtagokon. A rubeola gyakran jár enyhe kötőhártya gyulladással és torokfájással, esetleg hőemelkedéssel. Tarkótájon nyirokcsomó duzzanatok jelenhetnek meg, súlyosabb esetekben magas láz is felléphet. 4-5 nap után a tünetek elmúlnak.
A himlőnek a legveszélyesebb változata, a fekete himlő, mely régebben igen sok áldozatot szedett. Például Kölcsey Ferenc is fekete himlő miatt vakult meg jobb szemére. Istennek hála, a feketehimlő ma már nem szed áldozatokat.
Apróbojtorján, párlófű
Leginkább Észak-Magyarországon előforduló gyógynövény. A himlő utáni hólyagmaradványokat és felhólyagzásokat a népi gyógyászat apróbojtorján-fürdővel gyógyította. 10 liter vízben kb. félmaréknyi megszárított virágos-leveles apróbojtorjánt főztek fel, s elkeverték a fürdővízben. Gyógyítja még a keléseket és a gyulladásokat is. A párolófű hatóanyagai: glikozidszerű keserűanyag, illóolaj, 10-12% kovasav, cserzőanyag és különféle savak.
Közönséges galaj
A közönséges galaj, cserjésekben, tölgyesekben, bokrok alján, erdők szélén és fasorok alatt előforduló gyógynövény. Olyan bőrkiütésekre, pattanásosságra és himlő elleni hólyagokra alkalmazzuk, melyek nagy bőrfelületeken terjedtek el. A népi gyógyászat a férfiak esetében a közönséges galajt, nők esetében a sárga virágút – tejoltógalaj – használták. 10 liter vízben kb. félmaroknyi száraz anyagot (virágos-leveles, föld feletti részét) forraltak fel, s elvegyítették a fürdővízben. Naponta legalább egyszer, lefekvés előtt megfürdött benne a beteg. Ezt a levet másnap felmelegítve ismét felhasználták. A közönséges galaj hatóanyagai: galiozin, illóolaj, glikozid, cseranyag, növényi savak.
Himlő esetén tilos:
Nem ismerünk olyan tápanyagot, mely a himlő vírusok szaporodását elősegítené, esetleg a beteg erős fényre lehet érzékeny, így kerülje a fényt.
