Gennyes seb

A bőrünk, teljes testünket lefedő, a külvilág hatásaitól védő, talán egyik legfontosabb testrészünk. A bőrünk 3 rétegből áll, a búr alja, az irha és a hámréteg, mely utóbbi a bőrünk külső rétege, havi egy alkalommal megújuló szövetrész. Az elszarusodó elhaló sejtek leválnak, helyükön új hámsejtek alakulnak ki.
A bőrünk középső része, kocsonyás alapállományból, rostokból, kötőszöveti sejtekből áll, jellege szerint rugalmas és hajlékony támasztó anyagként funkcionál.
A gennyes sebek, korábbi sebekből fejlődnek ki, melyek a bőrfelületen, mechanikus vagy égési hatások következtében kialakuló sejtkárosodás. A sebeket több szempont szerint csoportosíthatjuk, beszélhetünk különböző keletkezésű, elhelyezkedésű, alakú, méretű, mélységű és fertőzöttségű sebekről.
A sebek ápolásának általános alapelve szerint, a sebes bőrfelületet csak steril eszközzel érintsük meg. Ez nemcsak a gennyes sebekre, de a régi már beszáradt sebekre is érvényes. Házilag a sérülések között, csak a bőrön túl nem áthatoló, vágott, horzsolt sebeket lássuk el.

Farkasalma

A növény erdő szélén, cserjésekben, bokrok alján, folyók árterein nő. A farkasalma egyik legjobb sebgyógyító, fertőtlenítő növény. Különösen nehezen gyógyuló, gennyes sérülésekre ajánlatos használni. A növényből készült kivonatokat, az állatgyógyászatban is használjuk. A nyers, meleg vízben megpuhított levelet kössük rá a sebre, vagy a levelekből készült főzettel borogassuk azt. 3-4 friss vagy megszárított levelet, 1 liter vízben kell felfőzni és napi 2-3 alkalommal mosogatni és borogatni kell vele a sebet. Belsőleg felhasználni veszélyes, mivel mérgező! A farkasalma hatóanyagai: arisztolohiasav, illóolaj, keserűanyag, cseranyag, C-vitamin, gyanta és baktériumölő anyag.

Útilapu, útifű

A gyógynövények közül jól ígyógyítja az utilau, mely, az árkok partján, ösvények, utak mentén, füves udvarokon, erdei tisztásokon, parlagon hagyott területeken élő gyógynövényünk. Gennyes, nehezen gyógyuló sebekre az egyik legjobb az útifű, útilapu levele. A friss levelet kissé megtördeljük, megpuhítjuk, hogy a leve kifolyon, és nyállal felragasztjuk a gennyes sebre. Lekötjük, majd a kötést naponta cseréljük.

Közönséges lizinka, csontfű

Vágott és gennyes sebekre egyaránt jó a közönséges lizinka zöld levele, vagy annak szárítottak főzete. A mocsaras helyeken, patakok mentén élő lizinka főtt levét fórró vízben megmártották, majd a gennyes sebekre felrakták. Naponta többször cserélték. A megszárított leveleket is használhatjuk. A közönséges lizinkából 6-7 csipetnyit 1 liter vízben főzzünk fel és mártogassuk bele a gyolcsot, és ezzel borogassuk naponta többször a gennyes sebet.

Szalvia

A szalvia közismert kiskerti virág, amit sokhelyütt paprikavirágnak is neveznek. A kifakadt, kifakasztott sebeket szalviafőzettel is mosták, gyógyították. A megszárított vagy friss levelekből 6-7 csipetnyit 1 liter vízben felfőztek és napi 3-4 alkalommal mosták, borogatták vele a gennyes, váladékos sebeket.

Cickafark, cickfark, egérfarkkóró

Földutak és árkok mentén, levegőkön parlagon hagyott szántóföldön, kertek alján és kaszálókon honos a gyógynövény. A cickafark virágos-leveles szárából főzetet készítünk, majd ezzel mosogatjuk, borogatjuk a vérző sebet, napi 2-3 alkalommal. 6-7 csipetnyi szárított növényt, 1 liter vízben felfőzünk. A cickafark hatóanyagai: kékolaj, illetve azulén, keserűanyag, achillein glukoalkaloida, cseranyag, konitsav, zsírolaj, aszpargin, egy alkaloida és szénhidrátok.

 

Gennyes seb gyógyítása esetén:

Alkohol fogyasztás, kávé fogyasztás és dohányzás.