Bőrbántalmak, Bőrbajok
A bőrt illetve a hajat és a körmöket támadó betegségek között vannak melyeket vírusok vagy baktériumok, és vannak melyeket különféle gombák, paraziták okoznak. A legtöbb bőrfertőzés és parazita okozta megbetegedés, viszketéssel jár, és a vakarózással az érintett terület érzékennyé, vörössé, szárazzá válhat.
A bakteriális vagy vírusok okozta bőrfertőzések, szinte általánosak a társadalomban, a kelésektől a súlyos fertőzéseken át, egészen az üszkösödő izompólya-gyulladásig, igen sokféle formában jelentkeznek.
A bőrbetegségek között gyakori a bőr és a haj kiszáradása, mely a pajzsmirigyhormon hiánya miatt keletkező ellenanyagok okoznak. Ilyenkor a pajzsmirigy jódhiányban szenved, tehát mondhatjuk azt is, hogy kiszáradt bőr esetén, a jód gyógyítólag hat.
A bőrt érő káros hatások, másik gyakran előforduló betegsége, a kiütések. A bőrön jelentkező kiütéseket általában vírusok okozzák, melyek átvészelése után, a szervezet egy életen át tartó védettséget kap, az adott kiütést okozó kórokozóval szemben. A 17. században megjelent füvészkönyvek szerint, a vízitorma levele eltüntetni a bőrről a kiütéseket.
A bőrbetegségek között súlyosnak mondható, az ótvar, tudományos nevén impetigo, mely fertőző nedvedző hólyagocskák formájában jelenik meg a bőrön. A hólyagok felszakadnak, mézszínű hegeket hagynak maguk után. A betegséget a Staphylococcus vagy ismertebb nevén a Streptococcus baktérium idézi elő. Az ótvar legtöbbször a száj és az orr, illetve a fülek környékén kezdődik, leginkább akkor, ha horzsolás, vágás, ekcéma vagy herpesz érinti az adott területet. A betegség érintés útján terjedhet tovább másokra, így a betegség gyógyításában, a más emberekkel való érintkezés fontos lépést jelent.
A Tinea egy gyakori gombás bőrkiütés, melynek tünetei a vörös, kontúros viszketős bőrfoltok. A betegség következtében bőrhámlás és kerek sebhelyek jelentkezhetnek a fertőzött bőrfelületeken. Tipikus jelenség a Tinea esetén, a láb- és kézekcémához hasonlító állandó hámló bőr. Amennyiben átterjed a fejbőrre, úgy foltokban hajhullást idéz elő. A betegség legtöbbször a felső testen, hónaljba, az ülepen és a lágyékon mutatja meg magát, de tenyérre, talpon, körmökön és fejbőrön is kialakulhat. Hatására a körmök simává, fehérré vagy sárgás-törékennyé alakulnak át.
Egy másik gyakori bomba, mely a sportolóknál jelentkezik leginkább, az Epidermophytiosis, mely egy gombás fertőzés. Az élősködő következtében a bőr megrepedezik, érzékennyé válik, sokszor hólyagok jönnek létre rajta. Az elfertőződött köröm elszíneződik és megvastagodik, majd leválik. A gomba sokszor olyanoknál is előfordul, akik viszonylag több időt vannak vastag, nem szellőző csizmában, cipőben. A betegség a lábújjakról átterjedhet a lábfej további részeire is.
A Molluscum contagiosum okozta vírusos bőrfertőzést inkább gyerekek kapják el, legtöbbször az ekcémások. A betegség szemölcsszerű fénylő kiütések formájában mutatkozik meg, melyek tetején később, beszűrődéses horpadás alakul ki. A papuláknak is nevezett képződmények, csoportosan tűnnek fel a nemi szervek környékén, a combon és az arcon, majd átterjedhetnek más részekre is a vakaródzás következtében.
Csalán, csilán, csonár
Az ország minden területén előfordul, árkok, kerítések mentén, műveletlen területeken, bokrok mellett. A csalánból készített tea fogyasztása azáltal, hogy tisztítja a vért, elősegíti egyes bőrkiütések megszüntetését. 3 liter vízben 10-15 csipet friss, megszárított levelet főzzünk fel, s napjában kétszer fogyasszunk belőle 1,5-2 dl-t több héten át, miközben naponta megmosogatjuk a pattanásos arcunkat. A csalán belsőleg fogyasztva csökkenti a magas vérnyomást, köszvényt, cukorbajt, hólyaghurutot, a gyomor-és vízeIhajtó, reumát, erősítő, köhögést csillapító, belső vérzést. A csalán hatóanyagai: glikozidok, cseranyag, ásványi sók, gyanta, hangya-és ecetsav, viasz, cukor, cseranyag, gyanta, klorofill, szerves savak, sárga színanyag, glükokinin.
Vadgesztenyelevél
Április végétől szedhető a gesztenyefa levele. A vadgesztenye levelével, a pattanásos, kiütéses arcbőrt, bőrfelületeket főzött teával mosogatták a népgyógyászatban. A zöld vagy megszárított levelekből 12-13 csipetet főzzünk fel, 3 liter vízben. Naponta legalább kétszer megmossuk benne az arcunkat, bőrünket. Hatóanyagai: eszkuletin, C-vitamin, eszkulin, fraxin glikozid, kverciti in, kolin, szaponin, purinszármazékok.
Mezei árvácska, vadárvácska, császárszakáll
Szántókon, azok peremein, parlagokon termő gyógynövény, melynek teájával régen gyakran mosogatták az emberek az arcukat. 3 liter vízben kb. 15-16 csipet nyers vagy száraz anyagot főztek fel a leveles-virágos részéből. Napjában legalább kétszer megmosták vele az arcbőrt. Erre a betegségre belsőleg is hat, ugyanakkor 1,5-1,5 dl-t kell elfogyasztani belőle. Napokon át kell folytatni a kúrát. Jó tudni, hogy emellett még vérnyomáscsökkentő s nyálkaoldó hatása is van. A mezei árvácska hatóanyagai: violakvercitrin, savak, flavonglikozid, cukor, nyomokban szalicilsav-metilészter, illóolaj.
Bojtorján, közönséges bojtorján, bogáncs, keserűlapu
A bojtorján, földutak mentén, falusi kertekben, fasorok mellett, televényes, trágyás helyeken, legelőkön mindenütt megterem. A bojtorján gyökere igen jó gyógyító, egyik legjobb a hörbetegségekre, sömörre, a pattanásosságra, ekcémára, ótvarra stb. A szárított vagy nyers gyökérből 3 liter vízben 13-14 csipetnyit főzzünk fel, napjában legalább kétszer mossuk vagy borogatjuk vele a beteg bőrfelületet. Ez a főzet igen jó hajhullásra, korpásodásra és zsírosodásra is. A leveléből főzött tea is hatásos, de valamivel gyengébb. A bojtorján hatóanyagai: illóolaj, gyanta, cseranyag, zsír, cukor, sztereinek, inulin, nyálka, zsír, cukor, keserűanyag és szerves savak.
Tejoltógalaj (szentantaltüze) és méz gyógyír
Szárazabb réteken, főleg árkok, patakok és földutak mentén, elhagyott kaszálókon terem a tejoltógalaj. Régen a darázscsípést úgy gyógyították, hogy erős teát főztek tejoltógalajból, 1 liter vízben 6-8 csipet nyers vagy szárított anyagot főztek fel, s ebből 1 dl-nyit forrón elkevertek egy evőkanálnyi mézzel. Amikor kihűlt, naponta egyszer-kétszer kenték le vele a darázsfészket. Előtte kamillateával mosogatták tisztára. Ez a gyógymód más sebekre, sőt felhólyagzásokra is jó volt. S az e fűből főzött gyengébb teát kevesebb mézzel belsőleg légzőszervi megbetegedésekre is használták, ill. fogyasztották. Jól gyógyítja a máj, vese, és epe bántalmakat is. A tejoltógalaj hatóanyagai: galiozin glikozid, cseranyag, rubiadid glikozid, tejoltó enzim, aszperulozid glikozid, nyomokban illóolaj, sárga festék és növényi savak.
Közönséges galaj
A közönséges galaj, tölgyesekben, erdőkben, cserjésekben, bokrok alján és fasorok mentén előforduló gyógynövény. Olyan bőrkiütésekre, pattanásosságra és himlő elleni hólyagokra alkalmazták, melyek nagy bőrfelületeken terjedtek el. A népi gyógyászat a férfiak esetében a fehér szentantaltüzét (közönséges galajt), nők esetében a sárga virágút (tejoltógalajt) használták. 10 liter vízben kb. félmaroknyi száraz anyagot (virágos-leveles, föld feletti részét) forraltak fel, s elvegyítették a fürdővízben. Naponta legalább egyszer, lefekvés előtt megfúrdött benne a beteg. Ezt a levet másnap felmelegítve ismét felhasználták. A közönséges galaj hatóanyagai: cseranyag, galiozin, glikozid, illóolaj, növényi savak.

Bőrbántalmak, bőrbajok esetén tilos:
Dohányzás és alkohol fogyasztása.





